A Szegedi őslakosság első, említésre méltó találkozása a németséggel az 1680-as évekre tehető, mikor is Szeged a bécsi főhaditanács fontos hadműveleti központja volt. Ebben az időben a császári udvar Szegedre „német” postamestert nevezett ki.

A külföldi, így a német telepesek bevándorlása a XVIII. századot jellemezte. A betelepült iparosok és kereskedők elsősorban az osztrák tartományból származtak. Ekkor a belvárost (a Palánkot) szinte csak németek és szerbek lakták. Ezért kapott német jelleget a belváros gazdasági és kulturális élete. A német anyanyelvű lakosok túlnyomórészt kisiparral és kereskedelemmel foglalkoztak. A németek nyelve, divatja, kultúrája, szokásai és hagyományai az őslakosság életében is egyre nagyobb teret kaptak. Német iskola működött a városban. Szeged vonzását a délvidéki németség körében az is bizonyítja, hogy a város iskoláiba özönlő német ajkú tanulók számára 1890-ben a délvidéki Gyertyámos község lakói a Kálvária sgt. 10. sz. alatt egy diákotthont alapítottak. A német nyelvű színjátszás úgyszintén nagy hagyományokra tekinthet vissza, hiszen. Szegednek német színháza volt.

A XIX. Század második felében a bánáti németség folyamatos beáramlása ellenére a magyarosítás és a nem mindig önkéntes asszimiláció következtében felgyorsult a szegedi németség beolvadása. Ez a folyamat a második világháború után folytatódott, többen ekkor magyarosították családnevüket.

A hatvanas-hetvenes években számos, az NDK-ban dolgozó magyar fiatal költözött haza német ajkú házastársával. Az így Szegedre került német nemzetiségűek többsége azonban nő. Ők azok, akik általában nagy gondot fordítottak arra, hogy gyermekeik anyanyelvi szinten tanulják meg a német nyelvet. Ez a korosztály már kettős identitású, s általában jobban beszélnek németül, mint a régi német családok leszármazottai, akik a családban csak ritkán beszélték anyanyelvüket.

Jelentős azoknak a német nemzetiségűeknek a száma akik az ország más városaiból jöttek és az egyetem, vagy a főiskola elvégzése után itt alapítottak családot és itt telepedtek le.

A nyolcvanas évek végétől sokat változott a hazai németség anyaországgal való kapcsolata. Ettől kezdve Németország jelentős támogatásban részesítette a magyarországi német kisebbséget, ez a támogatás eleinte nem Szegedre érkezett, inkább az egykori kitelepítések által sújtott dunántúli területekre. Az elmúlt években ebben is változás történt. A bonni kormány két alkalommal is anyagi segítséget nyújtott a szegedi németeknek a kisebbségi önkormányzaton és az egyesületen keresztül.

A népszámlálási adatok szerint 1990-ben Szegeden 232-en vallották anyanyelvüknek a németet. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint Szegeden a német nemzetiséghez tartozónak, továbbá a német hagyományokhoz kötődőnek valamint német anyanyelvűnek vallotta magát 1173 fő.

1987-ben alakult meg a Magyar Német Baráti Kör, ebből alakult 1991-ben a Magyarországi Németek Csongrád Megyei Egyesülete. Az alapítók között volt több szegedi német származású lokálpatrióta valamint Dr.Kaltenbach Jenő (az egyesült első elnöke 1995-től kisebbségi ombudsman.

Az egyesület szoros kapcsolatban áll a Darmstadti Német-Magyar Tarsasággal.

A német egyesület támogatta Schmidt Andrea „Német paloták és polgárházak Szegeden” című fotókiállítását, amit 2003. áprilisában Szeged testvérvárosában Darmstadtban is bemutattak.

1997-től az egyesület és az önkormányzat székhelye az Osztróvszky u. 6. szám alatti Nemzetiségek Házában van, ahol rendszeresen találkoznak és rendezvényeiket is tartják.

Das erste erwähnungswerte Zusammentreffen der Alteingesessenen Szegeds mit den Deutschen ist auf das Jahr 1680 zurückzuführen, als Szeged ein wichtiges strategisches Zentrum des Wiener Hofkriegsrates war. Zu diesem Zeitpunkt ernannte der kaiserliche Hof einen „deutschen” Postmeister in Szeged.

Bezeichnend für das 18.Jahrhundert ist die Einwanderung ausländischer, sowie deutscher Siedler. Die angesiedelten Handwerker und Kaufleute stammten hauptsächlich aus den österreichischen Provinzen. Zu dieser Zeit wurde die Innenstadt (s.g.Palank) fast ausschliesslich von Deutschen und Serben bewohnt. Deshalb bekam das wirtschaftliche und kulturelle Leben in der Innenstadt einen deutschen Charakter.Die deutschen Bewohner beschäftigten sich hauptsächlich mit Handwerk und Handel. Die deutsche Sprache, Mode, Kultur, Gewohnheiten und Traditionen nahmen im Leben der Alteingesessenen einen immer grösseren Platz ein. In der Stadt befand sich eine deutsche Schule.

Die Anziehungskraft Szegeds in den südländlichen deutschen Kreisen beweist auch ,dass für die in den Schulen der Stadt strömenden deutschsprachigen Schülern 1890 durch die Bewohner der südländlichen Gemeinde Gyertyámos ein Studentenwohnheim in der Kálvária Allee 10 gegründet wurde. Das deutschsprachige Theaterspiel konnte ebenfalls grosse Traditionen aufweisen, denn in Szeged befand sich ein deutsches Theater.

Trotz der ständigen Einwanderungswelle der Deutschen aus dem Banat in der zweiten Hälfte des XIX.Jahrhunderts wurde die Madjarisierung und die nicht immer freiwillige Assimilation

der deutschstämmigen Bewohner Szegeds beschleunigt.Dieser Prozess setzte sich nach dem zweiten Weltkrieg fort, viele liessen ihre Familiennamen madjarisieren.

In den sechziger-siebziger Jahren kamen viele Jugendliche, die in der DDR arbeiteten, mit ihren deutschen Ehepartnern zurück nach Ungarn. Die Mehrzahl der so nach Szeged gekommenen Deutschen waren hauptsächlich Frauen. Sie waren es auch, die besonderen Wert darauf legten, dass ihre Kinder die deutsche Sprache als Muttersprache erlernen.

Diese Generation besitzt eine Doppelidentität, und sie sprechen meistens besser deutsch als die Abkömmlinge der alten deutschen Familien, woin deren Familien nur selten die Muttersprache benutzt wurde.

Bedeutend ist auch die Zahl der deutschen Nationalitäten, die aus anderen Städten des Landes gekommen sind und nach Beendigung der Universität oder Hochschule hier eine Familie gründeten und sich hier niederliessen.

Ende der achtziger Jahre änderte sich die Beziehung der hiesigen Deutschen zu ihrem Mutterland. Seit dieser Zeit unterstützte Deutschland die deutschen Minderheiten in Ungarn bedeutend, anfangs kam diese Unterstützung nicht nach Szeged, sondern zu den von Aussiedlungen betroffenen Gebieten in Transdanubien.

Nach Angaben der Volkszählung 1990 erklärten 232 Bürger Deutsch als ihre Muttersprache.

Laut Angaben der Volkszählung 2001 bekannten 1173 Bürger ihre Zugehörigkeit zu den deutschen Minderheiten sowie zu den deutschen Traditionen.

1987 entstand der Ungarndeutsche Freundeskreis, 1991 wurde der Verein der Ungarndeutschen im Komitat Tschongrad gegründet. Zu den Gründern zählten viele deutschstämmige Lokalpatrioten, u.a. auch Dr. Jenő Kaltenbach, der erste Vorsitzender des Vereins und ab 1995 Ombudsmann der Minderheiten.

Der Verein hat eine enge Verbindung mit der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft in Darmstadt.

Die Fotoausstellung ” Deutsche Paläste und Patrizierhäuser in Szeged” von Andrea Schmidt , die auch im April 2003 in Darmstadt ausgestellt wurde ,wurde vom Verein unterstützt.

Seit 1997 ist der Sitz des Vereins in der Ostróvszky Strasse 6 im Haus der Nationalitäten, wo regelmässig Treffen und Veranstaltungen stattfinden.